joomla templates
dec.26

Japán


Japán (japánul 日本, Nihon vagy Nippon, hivatalosan 日本国, Nihon-koku vagy Nippon-koku) egy önálló szigetország Kelet-Ázsiában. A Csendes-óceánban, Kínától, a Koreai-félszigettől valamint Oroszországtól keletre, az Ohotszki-tenger és a Dél-kínai-tenger között fekszik. A kandzsi karakterek, melyekből a japán nyelvben az ország neve áll, nap eredetet jelentenek, ezért Japánt sokszor illetik a felkelő nap országa jelzővel. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Tokió, amely az állam 47 prefektúrájának egyike.

Több mint 3000 szigetből áll, amelyek közül a legnagyobbak Honsú, Hokkaidó, Kjúsú és Sikoku. A szigetek többsége hegyes, legtöbbjük vulkanikus eredetű, úgy mint az ország legmagasabb pontja, a Fudzsi-szan, amely 3776 méter magas. 128 millió lakosával a világ 10. legnépesebb és 377 873 négyzetkilométeres területével a 62. legnagyobb területű állam a világon. A Nagy Tokiói Agglomeráció, melynek részét képezi a főváros, Tokió, és néhány közeli prefektúra is, a legnagyobb urbanizált régió a Földön, több mint 30 millió fős lakossággal.

A régészeti kutatások alapján a japán szigetvilág már a felső paleolitikum korszakában lakott volt. Japán első írásos említése egy kínai könyvben található, amely az 1. századból származik. Az ország történelmét a külső befolyás, az ezután következő több évszázadnyi elszigeteltség, majd az újabb hirtelen nyitás jellemzi. A mai japán kultúra a hagyományos és a modern japán jegyeket is magán hordozza. Miután 1947-ben Japán elfogadta új pacifista alkotmányát, az ország egységes alkotmányos monarchia, császárral és választott parlamenttel, a Japán Országgyűléssel.

A „felkelő nap országa” – világhatalom, a Föld második legnagyobb gazdaságával rendelkezik, a világ legnagyobb külföldi befektetője, valamint a hatodik legnagyobb exportőr és importőr. Japán az APEC, az ENSZ, a G4, a G8 és az OECD tagja.

Történelem:

A civilizáció első jelei a japán szigetvilágban a Dzsómon-korszakból származnak és az i. e. 14. évezredig nyúlnak vissza. Ezek mezolitikus és neolitikus, félig letelepedett, vadászó-gyűjtögető életmódra és a mezőgazdaság kezdetleges formáira utalnak. Az ebből az időszakból származó, agyagból készült, díszes mintázatú edények, a fazekasság legidősebb darabjai közé tartoznak a világon.[2]

Az i. e. 3. században kezdődött Jajoi-korszakban jelent meg először a rizstermesztés, a vas- és bronzművesség és az edénykészítés új formája, amelyet a Kínából és Koreából érkező bevándorlók hoztak magukkal. A Jajoi kultúra fejlődésével az megkezdődött a mezőgazdaság rohamos fejlődése.[3][4][5][6]

A kínai Han könyvben található az első írásos említés a japánokról. A koreai három királyság feljegyzései szerint a legerősebb királyság a szigetvilágban a 3. század alatt a Jamataikoku volt.

A 6. században a Korea királyságain keresztül érkező mahájána buddhizmus betört Japánba. A korai ellenállások ellenére a buddhizmus az Aszakusza korszak vezető rétegének közbenjárásával egyre nagyobb elismerésnek kezdett örvendeni.[7]

A 8. századi Nara korszakban kezdett virágozni egy egységes és erős vezetéssel rendelkező Japán állam, melynek központja az akkori császári székhely, Heidzsókjó (mai nevén Nara) volt. A kínai adminisztrációs rendszer fokozatos átvétele után a Nara-korszakban megjelent a kezdetleges írott irodalom. Ekkor keletkezett két jelentős krónika, a Kodzsiki (712) és a Nihonsoki (720).[8] Ezek a könyvek főként valós történeteket, de mítoszokat is tartalmaznak.

784 és 794 között Kammu császársága idején az uralkodó székhelyét Nagaokakjóba helyezték. 794-ben a fővárost ismét átköltöztették. Új helye Heiankjó, a mai Kiotó lett, ahonnan a császárok több mint 1000 évig irányították az országot.[9]. Az újonnani áthelyezéssel megkezdődött a Heian-korszak, mely során kialakult a bennszülött japán irodalom, költészet és művészet. Ekkortájt született Sikibu Muraszaki Gendzsi monogatari című alkotása és a Kimi ga jo, a mai Japán himnusz
[10]

Japán feudalista korszakát egy új uralkodó harcos osztály, a szamuráj réteg kialakulása jellemezte. 1185-ben Minamoto no Joritomot, aki legyőzte az ellenséges Taira klánt, kinevezték sógunnak és az ország katonai központját Kamakurában hozták létre. Joritomo halála után a Hódzsó klán került hatalomra a sógunok kormányzójaként. A zen buddhizmus is a Kamakura-korszakban, 1185 és 1333 között kezdett terjedni és népszerűvé válni a szamurájok körében. 1274-ben és 1281-ben a Kamakura sógunátust mongolok támadták meg, de pusztító viharok miatt ezek a támadások nem jártak sikerrel. Ezeket a viharokat a japánok isteni segítségnek hitték, és kamikadzéknak (magyarul isteni szél) nevezték el őket. A Kamakura sógunátusnak Go-Daigo császár vetett véget, ám őt 1336-ban Takaudzsi Asikaga sógun megölte.[11]. Az ezután következő Asikaga sógunátus a feudális hadurak birodalmainak (japánul daimjó) áldozata lett. Ekkor tört ki az Ónin háború[12]

A 16. század alatt misszionáriusok és kereskedők érkeztek Japánba Portugáliából, megindítva a Nanbant (magyarul déli barbárok), a Japán és a nyugat közötti virágzó gazgasági élet korszakát.

 A 16. század második felében Oda Nobunaga számos hadúr területét hódította meg Európából beszerzett fegyverek segítségével, ám 1582-ben, amikor már majdnem az egész országot egyesítette, merénylet áldozata lett. Nobunagát Tojotomi Hidejosi követte a trónon, aki 1590-ben egyesítette a nemzetet. Hidejosi kétszer is elfoglalta Koreát, de a számos koreai és kínai vereség, valamint a vezér halála miatt 1598-ban a japán seregek Korea elhagyására kényszerültek.[13]

Hidejosi halála után Tokugava Iejaszu megerősítette régensi hatalmát. Miután 1600-ban háború tört ki, Iejaszu a Sekigaharai csatában legyőzte az ellenséges klánokat, és 1603-ban sógunná nevezte ki magát, megalapítva az edói (a mai Tokió) székhelyű Tokugava sógunátust. Ez a sógunátus több féle rendeletet hozott. Ilyen volt a szankin-kotai, amellyel a daimiók hatalmát akarták korlátozni, és a szakoku, amely két és fél évszázadra elzárta a Japánt a külvilágtól. Az Edo korszakban fejlődött a kokugaku, amely egy tanulmány volt a japán népről amit maguk a japánok írtak, valamint a rangaku, ami a nyugati tudományok tanulmánya volt.[14]

1854. március 31-én Matthew Perry sorhajókapitány vezetésével az Egyesült Államok haditengerészetének fekete hajói behajóztak Japánba, ráerőltetve a kanagavai egyezménnyel az országra azt, hogy megnyissa kikötőit a külvilág számára. Az 1867 és 1868 közötti Bosin háború megbuktatta a sógunátust, és a magát császárnak kinevező Meidzsi reformjaival egy császárközpontú országot hozott létre. Japán átvette a nyugati politikai, igazságügyi és katonai rendszereket és a Nagy Britanniáéhoz hasonló parlamentális rendszert. 1882-ben Hirobumi Ito lett Japán első miniszterelnöke. A Meidzsi-korszak reformjai a Japán Birodalmat egy iparosított világhatalommá alakították át, amely a nyersanyagok megszerzése érdekében háborúkat indított szomszédai ellen. Az 1894 és 1895 közötti első kínai-japán háborúban és az 1904 és 1905 közötti orosz-japán háborúban aratott győzelmek után Japán meghódította Koreát, Tajvant és a Szahalin sziget déli részét.[15]

 A 20. század elején rövid ideig fennált Taisó demokrácia beárnyékolta Japán terjeszkedését és militarizálódását. Az első világháborúban az ország a győztes szövetségesek oldalán állt. 1935-ben az ország kilépett a Népszövetségből. 1936-ban Japán aláírta az Antikomintern Paktumot az Adolf Hitler vezette Harmadik Birodalommal, ami végül ahhoz vezetett, hogy 1941-ben a Japán Birodalom a tengelyhatalmak oldalán belépett a második világháborúba.[16]

1937-ben a Japán Birodalom megtámadta Kína egyes részeit, elindítva a második kínai-japán háborút. A támadás miatt Amerikai Egyesült Államok olajembargót léptetett érvénybe a birodalommal szemben.[17]. 1941. december 7-én Japán megtámadta a Pearl Harbor-i amerikai haditengerészeti bázist és hadüzenetet küldött az Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak és Hollandiának. (ezek az események sodorták bele az Egyesült Államokat a második világháborúba). Miután az USA 1945-ben atombombát dobott két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira, valamint a Szovjetunió belépett az ország elleni háborúba, Japán augusztus 15-én feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek[18]. A háború Japánban több millió emberéletet követelt és elpusztította az ország gazdaságát és infrastruktúráját. A tokiói perben, amit a szövetségesek indítottak el a háborús bűnösök megbüntetésére 1946. május 3-án, több háborús japán vezetőt, köztük Todzsó Hideki miniszterelnököt, kivégeztek[19]

1947-ben Japán új pacifista alkotmányt fogadott el, megkezdve a liberális demokrácia korszakát. A hivatalos amerikai megszállás 1952-ig tartott. 1956-ban Japán belépett az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A hihetetlen gazdasági növekedés után Japán a világ második legnagyobb gazdasága lett a világban. Jelenleg az ország a Heiszei-korszak korát éli.
 
Kormányzás:

Japán alkotmányos monarchia, ahol a tényleges államfő a császár (japánul 天皇, tennó), akinek a hatalma igen korlátozott. Személyét az alkotmány „a nemzet és a nép egységének jelképe”ként határozza meg. A valódi hatalom a miniszterelnök és az Országgyűlés kezében van, míg a korlátlan uralmat a nép birtokolja.[20] Japán jelenlegi császára Akihito.

Közigazgatás:

Japán 47 prefektúrára osztható: egy metropoliszra (都, to), Tokió; egy kerületre (道, dó), Hokkaidó; két városi prefektúrára, (府, fu), Kiotó és Oszaka; valamint további 43 más prefektúrára (県, ken). Mindegyiknek választott kormányzója, törvényhozói testülete és közigazgatási hivatali szervezete van. A prefektúrák nyolc régióba tömörülnek, bár a legnagyobb közigazgatási egységnek mégis a prefektúrákat tekintik. A főváros, Tokió, további 23 kerületre oszlik, amelyek ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a városok.

Földrajz és éghajlat:

A Japánhoz tartozó több mint 3 000 sziget Ázsia csendes-óceáni partvidéke mentén fekszik. A legjelentősebb szigetek északról dél felé haladva Hokkaidó, Honsú (a fő sziget), Sikoku és Kjúsú. A Rjúkú-szigetek (vagy más néven Nanszei-szigetek), beleértve Okinavát, Kjúsú szigetétől délre fekszenek. Ezeket a szigetek együttesen japán szigetvilágnak is szokták nevezni. Az ország kb. 75%-a erdős, hegyes terület, amely alkalmatlan mezőgazdasági, ipari és lakossági használatra a meredek lejtők, a földrengések, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások miatt. Ez azt okozta, hogy a lakható területeken a népsűrűség az egekig szökött, főleg a partvidéki területeken. Japán a harmincadik legsűrűbben lakott ország a világon.

A felkelő nap országa a csendes-óceáni, tűzgyűrűn fekszik, három tektonikus lemez találkozásánál, amely Japánban a gyakori földrengéseken és a vulkanikus tevékenységen érzékelhető. A századok folyamán több, kisebb-nagyobb földrengés pusztított az országban, melyek gyakran okoztak gyilkos szökőárakat (1995-ben a Nagy Hansin földrengés több mint 6 400 embert ölt meg).

Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre nagyban változatos. Az országot hat nagy éghajlati zónára lehet osztani:

  • Hokkaidó – a legészakibb zóna, melynek jellemzői a hosszú, hideg telek és hűvös nyarak. A csapadék nem gyakori, de a szigetet télen gyakran sújtják hóviharok.
  • Japán-tenger – Honsú nyugati partvidékén az északnyugati szél telenként jelentős havazást okoz. Nyáron ez a terület hűvösebb mint a Csendes-óceán partja, de a föhn jelenség miatt gyakran iges magas hőmérsékletek jellemzik.
  • Közép-Japán – Tipikus belföldi éghajlat jellemzi a telek és nyarak, valamint a nappalok és éjszakák közti nagy hőkülönbségekkel. A csapadékmennyiség nem jelentős.
  • Szeto-beltenger – A Csúgoku és Sikoku régiók hegyei pajzsként védik ezt a területet a szelektől, ami ennek a régiónak kellemes időjárást ad egész évben.
  • Csendes-óceán – A keleti part télen hideg, gyakori a hóesés, a nyár viszont meleg a délkeleti időszakos szél miatt.
  • Délnyugati-szigetek – Éghajlatuk szubtrópusi, meleg telekkel és forró nyarakkal. A csapadék nagyon gyakori, főleg az esős évszakokban. A tájfunok időszakosak.


A fő esős évszak május elején kezdődik Okinava szigetein. Az ezért felelős éghajlati ciklon az év során észak felé halad, és Hokkaidón tűnik el végleg, általában július végén. Honsú nagy részén az esős évszak június közepén kezdődik el és körülbelül hat hétig tart. Nyár végén és ősz elején a tájfunok gyakran hoznak nagy mennyiségű csapadékot.

Japán kilenc erdős ökorégió otthona, ami tükröződik a szigetek éghajlatán és földrajzán. A rjúkú- és bonin-szigeteki nedves, széleslevelű trópusi és szubtrópusi erdőktől a mérsékelt égövi széleslevelű vegyeserdőkig terjednek a fő sziget mérsékelt éghajlatú területein át a hideg északi régióig.

Gazdaság:

A kormány és az ipar közeli együttműködése, az erős munkaerkölcs, a technológia fejlettsége és az aránylag alacsony védelmi kiadások segítettek Japánnak a világ második legnagyobb gazdaságává válni a világon.[21] Az Egyesült Államok után 4,5 milliárd amerikai dollár GDP-vel és harmadik legnagyobbnak az Egyesült Államok és Kína után a vásárlóerő paritás feltételei szerint

A banki szektor, a biztosítási rendszer, az ingatlanok, a közlekedés és a telekommunikáció mind vezető ipari ágazatok. Japán hatalmas ipari kapacitással rendelkezik és néhány a világ legfejlettebb autóipari, elektronikai és gépészeti vállalat is az országból származik.

A gazdaság figyelemreméltó jellegzetességei a gyártó cégek, valamint beszállítóik és disztribútoraik szoros együttműködése keirecu nevű csoportokban; illetve a városi munkás réteg egy részének járó életreszóló alkalmazás lehetősége. Ezen jegyek legtöbbje manapság eltűnőben van.

Az ipar, a gazdaság legfontosabb ágazata nagyban függ az importált nyersanyagtól és üzemanyagtól. A mezőgazdasági szektor viszonylag kicsi, de erősen támogatott és védett. A rendelkezésre álló termőterület az ország népességéhez viszonyítva viszonylag csekély, de a területegységre jutó termelékenység nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas. Nagyrészt önellátó rizst tekintve, más termények kb. 50%-át kénytelen importálni. Japánhoz tartozik az egyik legnagyobb halászterület, amely a világ halászati összfogásának 15%-át teszi ki.

A hosszú távú kilátásokat főképp a népesség elöregedése és az alacsony születési ráta rontja, amely problémák enyhítésére többek szerint az eddiginél liberálisabb bevándorlási politikára lenne szükség, de a japán kormány ebben az ügyben egyelőre még nem tett jelentős lépéseket . A robotika kulcsfontosságú gazdasági tényező, figyelembe véve a tényt, miszerint Japán rendelkezik a világ 720 000 dolgozó robotjából 410 000-rel.

Tudomány és technológia:

Japán a világ vezető nemzete a tudomány, a technológia, a gépészet és az orvostudomány terén. Az országban nagyjából 700 000 kutató él, az állam a költségvetésből 130 millió amerikai dollárt költ a tudományok és a technológia fejlesztésére, ami a harmadik legnagyobb, erre a célra fordított pénzösszeg a Földön .[23]

Az ország a legtöbb technikai fejlesztést az elekronika, a gépészet, az ipari robotok, az optika, a vegyi anyagok, a félvezetők és a fémek terén végezte el. Japán a robotika vezető állama egyben, amely a világ ipari robotjainak több mint a felét, 742 500-ból 402 200-t használ. Ez az ország gyártott le olyan világhírű prototípusokat, mint a QRIO, az ASIMO és az Aibo. Japán az otthona hat olyan autógyártó társaságnak, amely a világ 15 legnagyobbja közé tartozik, és 7 olyan félvezető eladó cégnek, amely a Föld 20 legnagyobbja közé tartozik.

Japánnak jelentős tervei vannak az űrkutatásban, mint például egy holdbázis létesítése 2030 körül. A Japán Űrügynökség, a JAXA, a bolygók és a világűr kutatásán, repülőgépek, rakéták és szatelitok kifejlesztésén dolgozik. A vállalat már kifejlesztette a Japanese Experiment Modulet, a JEM-et, amelyet a Nemzetközi Űrállomás, az ISS részének szánnak, és amelynek első repülése 2007-ben vagy 2008-ban várható, amit már az egész világ vár, és figyelemmel kísér majd.

Demográfia:

Japán lakossága hihetetlenül gyors növekedésnek indult a 20. században, a tudományos, ipari és szociális változások eredményeként. Népessége ma már azonban stagnál, ami az alacsony születési aránynak és a csekély bevándorlásnak a következménye. A magas higiéniai és egészségügyi színvonal következtében Japánban a legmagasabb a várható élettartam, a nőknél 82, míg a férfiaknál 76 év.

Oktatás és egészségügy:

Japánban az általános és középiskolákat, valamint az egyetemeket 1872-ben a Meidzsi reformok alatt vezették be. 1947-től a kötelező iskolalátogatás az általános valamint a középiskolákra vonatkozik, és legalább 9 évig (6 és 15 éves kor között) tart. Csaknem minden gyerek viszont tovább folytatja tanulását a három éves felső középiskolán, és, a japán oktatási, kulturális, sport-, tudomány- és technológiaügyi minisztérium szerint a középiskolát sikeresen elvégző diákok 75,9%-a főiskolára vagy egyetemre megy. Japánban az egészégügyi ellátást a nemzeti és a helyi önkormányzat biztosítja.

Vallások:

A japánok többsége nem hisz egyetlen egységes vallásban. Sok ember – elsősorban a fiatal korosztály – szembehelyezkedik a vallásokkal, ennek oka a tudomány nagyfokú fejlődésében rejlik. A II. világháború alatt a japánok sintóisták voltak és elutasítottak minden más vallást. Manapság nem meglepő, ha egy japán, miután leteszi iskolai vizsgáit, elmegy egy sintó szentélybe imádkozni. Ugyanaz az ember egy keresztény templomban köthet házasságot és buddhista temetésben részesülhet.